Amikor az interneten keresünk valamit, általában rengeteg weblapot találunk ugyanabban a témakörben. A választék nagy, és ez azt jelenti, hogy egy-egy oldalba csak belepillantunk és máris megyünk tovább. Vannak azonban olyan oldalak is, ahol maradunk néhány percig, talán többet is, esetleg elolvasunk néhány cikket. Sőt, egy-egy oldal annyira megragad, hogy berakjuk a könyvjelzőnkbe.

Mi dönti el azt, hogy az oldalra pillantva azonnal tovább lépek azzal a gondolattal, hogy "ide többet nem akarok jönni" vagy maradok és körülnézek? A honlapkészítő nem ringathatja magát abban az álomképben, hogy végig kell nézni az oldalt és majd menet közben kiderül, hogy ez nem vacak, hanem értékes és fontos. Nem várhatja el tőlünk, hogy maradjunk, ha az oldalán bosszantó, idegesítő dolgokkal találkozunk. Egy-egy kulcsszóra rákeresve több ezer weblapot ajánl fel a Google. Tehát ha valami nem tetszik, máris tovább lépünk.


Rosszak a beállításaid (mert nem olyanok mint az enyém)

Egy furcsa és mosolyra késztető figyelmeztető üzenettel kezdem:

Az egyik honlapon ezt a figyelmeztetést találtam: "A te felbontásod (1440x900) nem optimális! Lehetséges hogy a fórum számodra helyenként hibásan jelenik meg! Állítsd 1280x1024 -re". Ezt valószínű, hogy komolyan gondolta a honlap szerkesztője. Fogalmaztam magamban többféle választ is, de végül úgy döntöttem, inkább nevetek egy jót és leírom Nektek, hogy okuljatok.

Ebben a figyelmeztető üzenetben van néhány abszurd dolog. Az első költői kérdés az, hogy vajon miért állítsam át a képernyőfelbontásomat az egész rendszerben? Azért, hogy egy ismeretlen honlap fórumába be tudjak pillantani? Az alkalmazásaim megjelenései azonnal megváltoznának, a Windows is folyamatosan figyelmeztetne, hogy ez így nem jó, állítsam vissza a megfelelő képernyőfelbontást. De tegyük fel, ennek az ismeretlen honlapnak a fóruma annyira felpiszkálta az érdeklődésemet, hogy megteszem. Vagyis megtenném, de az én elég jó szélesvásznú monitorom nem bír 1024 képpont magasságot megjeleníteni. Ma már nem is igazán lehet 4:3 arányú monitorokat venni. Megoldom a problémát, veszek magamnak egy 21 colos méregdrága monitort, az már bírja az 1024 képpontos magasságot. Beállítom 1280x1024-re a felbontást, bár ennek a négyszeresét is elbírná. A windowsomnak adok valami nyugtatót, mert már kezd megőrülni tőlem. Ezután ismét felmegyek a honlapra, de még meg kell tennem azt is, hogy teljes képernyőre állítom a böngészőmet, mert ablakban semmit nem érnek ezek a paraméterek. Az oldalsávban lévő könyvjelző eszköztáramat is el kell tüntetnem, bár évek óta használom. Ha ezt mind megtettem, akkor sikerült végre eleget tennem a honlaptulajdonos kérésének és megnézhetem végre azt a fórumot hibák nélkül...


Zene és csillogó képek az oldalon avagy "Mivel őrjíthetjük meg a látogatóinkat?"

Sok hasonló honlappal találkozunk nap mint nap. A honlaptulajdonos szeretné egyedivé tenni az oldalát, ezért a kedvenc dalát felrakja, hogy automatikusan induljon. A honlap ettől nem egyedivé, hanem elviselhetetlenné válhat!
Az oldal lassan tölt be. A zene háromszor is nekilódul és megpróbál betöltődni, de percekig mozdulatlanul kell várnom, hogy ez végre megtörténjen. Amikor már betöltődött az oldal nagy része, szól a zene, tudok mozogni az oldalon, legalábbis egy ideig. A legelső, amit keresek, a zene leállításának a gombja. Ha szerencsém van, akkor ezt hamar megtalálom. Sietnem kell, részben azért, mert a család alszik a másik szobában, részben pedig azért, mert ezt a dalt már milliószor hallottam és a hideg kiráz tőle. A zenét sikerül leállítanom, most már nyugodtabb vagyok. A böngésző még mindig tölt, mert ezen az oldalon száznál is több kép van, némelyik mérete meghaladja a három megát. Miután hősiesen végigvártam a zene és a képek betöltését, szeretnék böngészni az oldalon. Keresek a menüben valami érdekeset. Ekkor szembe kell néznem a valósággal: a zene mindig el akar indulni, minden menüpontban. Homokóra (már nem számolom a perceket), zene, stop gomb. Újabb menü, újabb homokóra, zene, újabb hosszú várakozás. A böngészést addig folytatom, amíg teljesen le nem fagy a gépem vagy idegileg nem borulok ki. Ez a dal eddig sem volt a kedvencem, de mióta az oldalon vagyok, tizenötször hallottam az első fél percet belőle. Annyi ideig egyik menüpontban sem időztem el, hogy a dalt az elejétől a végéig meghallgassam. Most már nem is szeretném.

Ezekre az oldalakra jellemző lehet még az is, hogy a tulajdonos nagyon komolyan veszi, hogy itt minden az övé. Megnézhetjük, megdicsérhetjük a munkáját, de semmit nem vihetünk el onnan. Általában jól látható helyre kiírja: "NE LOPJ" Ez az általa összegyűjtött képekre vonatkozik. Mielőtt még azt hinnétek, hogy minden képet ő maga készített el, attól kezdve, hogy lefényképezte, átszínezte, átlátszóvá tette, montírozta, beállította az effekteket, majd csillogásokat rakott bele, ki kell hogy ábrándítsalak benneteket. A képeket ő is az internetről szerezte, saját szavait használva: lopta. Rakott néhány csillogást az eredeti képre, esetleg belemontírozott egy másik képet, majd ráírta a képre a monogramját. Ezt nem lophatjuk el. A feladatunk abból áll, hogy menjünk fel az oldalára, népszerűsítsük őt és gyönyörködjünk.


Regisztrálni mindenáron!

A kedvencem... Vannak, akik úgy gondolják, hogy ha a nem regisztrált vendégektől minél több dolgot letiltanak, annál többen fognak regisztrálni hozzájuk és így megnő a látogatottság. Ez azért nem egészen így van. Ha egy oldalon nagyon kevés elérhető dolog van az egyszerű felhasználó számára, az a tulajdonosnak és a látogatónak sem jó.

A látogatók egyáltalán nem biztos, hogy olyan nagyon érdeklődnek az oldal tartalma iránt. Miért tennék? Hisz azon kívül, hogy "a tartalmat csak regisztrált felhasználók láthatják", semmit nem talál az oldalon. Regisztrálni csak olyan oldalakra akarunk, amelyekről tudjuk, hogy milyenek. Általában mindenkinek van valamiféle internetes profilja. Ehhez sok esetben egyedi név tartozik. Az én egyedi nevem Evia, így ismernek a neten. Én sem akarom a nevemet odarakni olyan helyekre, amelyekről szinte semmit nem tudok. Úgy gondolom, ti sem teszitek ezt szívesen. Ha az oldal érdekel, szeretnék valóban a tagja lenni, és ha tudom, hogy még sokszor el fogok oda látogatni, akkor beregisztrálok. Akkor is megteszem, ha ez nem kötelező, mert ezzel jelzem, hogy tag vagyok. Ez egyfajta tisztelet. Beregisztrálok akkor is, ha szeretnék hozzászólást írni, mert vállalom a leírt szavaimat. Ezzel nem csak én vagyok így, hanem gondolom, legtöbben hasonlóképpen gondolkodtok. Viszont puszta kíváncsiságból nem regisztrálok, mert nem akarom mindenhol megadni az email címemet. Nem akarok folyamatosan spamokat kapni.

Ha nem döntöttem el, hogy akarok-e regisztrálni az oldalra, de a tartalom nagy részét így nem láthatom, valószínű, hogy hamarosan ki fogok ábrándulni és nem megyek többet oda. Akkor sem, ha regisztrált felhasználóknak fűt-fát ígérnek. Elismerem, sok olyan helyzet adódik, hogy fontos a regisztrálás egy-egy letöltéshez vagy film megtekintéshez. De az esetek nagy részében, az egyszerű honlapoknál nem ez a helyzet. Ha ilyen erőszakos regisztrálás igényt látok egy oldalon, felmerül bennem a kérdés, hogy nem arról van-e szó, hogy itt email címeket gyűjtenek...

Ha a honlap tulajdonosa nem az email címeket gyűjti, hanem népszerűsíteni akarja az oldalát, sokkal többen fogják rendszeresen látogatni, ha nem titkolja a tartalmat a vendégek előtt. Ha egy tartalom megjelenése feltételekhez van kötve, a Google-ban sem lehet rátalálni. Ezzel drámaian megcsappanhat a látogatók száma!


Sárga háttéren piros betűk

Láttam már ilyet is... Az egyik legfontosabb szabály: Használj nyugtató háttérszínt és jól elkülöníthető betűszínt. Klasszikus megoldás a fehér vagy tojáshéj színű háttér fekete betűkkel. Ha sötét hátteret használsz, lehetőleg ne koromfekete legyen, mert minden betűszín vakító fekete háttérrel. Sötét háttérszínhez egy árnyalatnyival nagyobb betűméretet használj, mint világos háttérhez. Ha a színek nyugtalanítóak, a betűk pedig nehezen olvashatók, akkor a látogató nem fogja végigolvasni az írásodat, talán maga sem tudja, hogy miért: idegessé és türelmetlenné válik, mindez a rosszul megválasztott háttér- és betűszínek miatt.